|
|
Zeneszó zeng, menetelnek…
Óvodánkban is megemlékezünk minden év tavaszán Március 15-rõl, az 1948-49-es forradalom és szabadságharc évfordulójáról, a magyar nép Nemzeti Ünnepérõl.
Már több éve hagyományunkká vált, hogy elõzõ napokban a Kákics zenekar „Toborzó mûsorával” kellõ, játékos élményt nyújt kicsiknek, nagyobbaknak egyaránt a nem éppen hétköznapi eseményre. Szerencsére a mai gyermekek még nem találkozhattak azzal, ami régen megkeserítette az akkor élõ emberek, gyermekek sorsát. Hogy szegénységben éltek, nem volt mit enniük, nem beszélhettek az anyanyelvükön, hogy el akarták tõlük venni a saját szülõhazájukat, idegen emberek akartak uralkodni felettük. S, hogy ezt sok magyar fiatal megelégelte, fellázadtak az idegen uralom ellen és katonának állva harcoltak a magyar szabadságért. Március 13.-án, délelõtt mindezt eljátszva ismerkedhettünk meg a „verbuválással”, a huszáros viselettel, a nemzeti jelképekkel, a lányok hogyan búcsúztatták, majd várták vissza kedveseiket a csatából. Alkalmunk nyílt megismerkedni a megszólaló hangszerekkel, s persze lábunk felvette a ritmust, nem volt olyan kisgyermek, aki ne táncolt volna örömmel, jókedvvel (Kossuth Lajos azt üzente, Most szép lenni katonának, Tavaszi szél vizet áraszt stb.).
Minden nagy óvodás tudja már, hogy milyen az igazi magyar zászló, hiszen ilyenkor nagyon sokszor elhangzik: „Piros, fehér, zöld, ez a magyar föld!” Március 15.-ét megelõzõen folyamatosan ráhangolódtunk, képeket gyûjtögettünk, nézegettünk, beszélgettünk arról, hogy milyenek voltak a katonák régen, hogyan és mivel harcoltak. Emlékezetünkben felelevenítettük az elõzõ évben szereplõ gyerekek dalait, mondókáit és megnéztünk egy archív felvételt is egy régebbi csoport mûsoráról. A gyerekek örömmel fedeztek fel néhány ismerõs dallamot, körjátékot, mondókát és csodálkozó szemekkel figyelték az ovisok gyönyörû viseletét. Mindenki kapott egyéniségének és életkori sajátosságainak megfelelõen rövid kis mondókát, versikét, melyet nagyon büszkén, egymás elõtt bátran kiállva elmondtak: (Fújj, fújj szellõ, ébredezz, Itt az óra, itt az óra, Huszár vagyok, hej, Lovon járok, huszár lettem, Menetel az ezred, Nyihahaha hahaha, Gyí, paci , paripa, Hõc, hõc, katona, Paripám csodaszép pejkó, Megy az úton a katona, stb.). Játékidõben kardot, csákót hajtogattunk, terepasztalt készítettünk a csata jelenetekhez, fából faragott katonákkal játszhatták el az ütközetet. Zászlókat festettünk ecsettel, ujjnyomdával, kokárda forgót készítettünk és közben megismerkedtünk Orgoványi Anikó szép versében a magyar zászló színeinek jelentésével is.
Piros, fehér, zöld szín ragyog
a kokárdámon,
piros, fehér, zöld szín lobog
a magyar zászlón.
Piros szín a szeretetért,
és a szabadságért,
fehér szín az emberségért,
és a barátságért.
Zöld szín erdõkért, mezõkért,
rügyezõ hajtásért,
reményteli, felvirágzó
szép Magyarországért!
Eljött a várva-várt nap, március 14.-e, amikor az Alma csoportosok büszkén ölthették magukra a nemzeti viseletet. A lányok magyar ruhában, pártában, a fiúk huszár sapkában, dolmányban, karddal, lóháton játszották el a verbuválást, hadba indulást, a várfoglalást és a csatából való visszatérést (Aki nem lép egyszerre, Nincs szebb a virágnál, Széles a Tisza, Miért küldött az Úrasszony, Hej szélesnek udvarán, Hej vára, vára, János úr készül Németi Bécsbe), Közben megjelent lelki szemeink elõtt Petõfi is a Nemzeti Múzeum kövezetén, s az eskü szövegét skandáló szegény nép is.
Csanádi Imre: Március ünnepére
Reménytelen idõben,
márciusi esõben,
zenebona támadt Pesten,
Magyarország szívében.
A Múzeum terére,
Fütyülve az esõre,
Tódul a nép, árad a nép,-
Petõfi a vezére.
Áll a lépcsõn Petõfi;
Pest utcáit betölti
bátor hangja: Talpra, magyar! -
egész hazát betölti.
Szólt Petõfi: Esküszünk!
Zúg az ország: Esküszünk!
Rabok tovább, rabok tovább,
rabok tovább nem leszünk!
Fegyvert fog a szegény nép:
ragyog újra reménység!
fogunk élni embermódra, -
Bécsben, Budán megértsék!
Zöldülnek már a nyárfák;
háromszínû kokárdák,
piros tollak virítanak, -
tavasz készül, szabadság!
A mûsort színesítette az óvó nénik újonnan megismert és zenével kísért éneke, melyet sokan a gyerekek közül is dúdoltak (Magyarország, az én kedves szép hazám, Kecskemét is kiállítja nyalka verbunkját, Várba harangoznak, Huszárosan vágatom a hajamat).
Az ünnepi mûsor után büszkén vittük el a harcokban elesett katonák emlékhelyéhez a gyerekek készítette nemzeti színû jelképeket. S még az utcán is fel-felcsendültek a katonás dallamok, mondókák a gyermekek szájából.
Köszönjük szépen a gyermekek és magunk nevében is a megemlékezésen megjelent kedves vendégeink elismerõ, õszinte, bíztató szavait, a tapsot, a finom tejsütemény szeletet!
Kupiné Böcsödi Ildikó
  
Kiszézés az óvodában
Márciussal beköszönt a tavasz, az új élet kezdete. Hivatalosan is vége már a télnek. Ébredezni kezd a természet, duzzadni kezdenek a rügyek. A március a tavasz elsõ, bár gyakran sajnos még hûvös, csapadékos hónapja.
Óvodánkban már hagyománya van a tél temetésének, elûzésének. Idén a Pöttyös labda csoport invitálta közös kiszebábozásra a többi óvodás gyermeket. Minden csoport ráolvasta, rákötözte szalagokkal a rosszat, a hideget, a betegségeket. Tanultunk és közösen énekelgettünk nap- és esõhívogatókat, tavaszi mondókákat, dalokat. A rossz idõjárási viszonyok miatt többször módosítanunk kellett az idõpontot, és a kiszebábot sem tudtuk elégetni, vagy vízbe dobni. Ennek ellenére a hagyományt tovább ápoltuk, és egy jó hangulatú, élményekben gazdag, közös délelõttben részesítettük óvodásainkat.
  
Kõszegi Szilvia
Óvodapedagógus
Húsvéti készülõdés az óvodában
Az igazi tavasz bejelentkezését a húsvéti ünnepek teljesítik ki. Az idei nyuszi lábnyomait inkább a hóban kereshettük, minthogy a zöldellõ vetésben. Az óvodás gyerekek életkori sajátosságainak jegyében egy-egy ünnep ráhangolását több héttel korábban megkezdjük. Most sajnos elég nehéz volt a tavaszvárás fogalmát megérteni ilyen zord idõ láttán, hiszen még mi felnõttek is küzdöttünk a tûrõképességünkkel a naptár mutatta dátum, és a hozzá nem illõ idõjárás ellentétes párhuzamának elfogadásával.
De azért az ünnep elõtti napokban erõlködtek a napsugarak a felhõk mögül, és a húsvéti nyúl is „el-el szaladt” a csoportszobánk ablaka alatt, és közben elpotyogtatott egy-egy meglepetés tojást a bokrok között, amit a gyerekek lelkesen keresgéltek az óvodakertben.
 
A hagyományos húsvéti kézmûves délutánon a családok együttmûködésével hangolódtunk az ünnepre. Készültek tojástartó kosárkák, nyuszis- baris-kiscsirkés dobozkák és hímes tojás hûtõ mágnesek.
   
Steinné Godó Ágnes
Óvodapedagógus
Bújj, bújj zöld ág…..
Óvodánkban az idén is, mint már évek óta hagyományosan, megtartottuk a zöldágjárást, mely egy húsvéthoz kapcsolódó népszokás. A tavasz, a természet megújulását jelképezõ énekes játék. A lányok és a legények zöld ágakból kaput készítettek, és ezalatt a kapu alatt bújtak át, miközben a tavaszhoz kapcsolódó dalokat énekeltek. A gyermekekkel mi is készítettünk kaput zöld ágakból és feldíszítettük barkával, szalagokkal, tojással. Sajnos az idõjárás kicsit borongós volt, de ennek ellenére mindenki vidáman vett részt a tavaszi dalokból, dalos játékokból összeállított játékfûzésben, az udvaron. Énekeltünk a napnak, a virágoknak, fûnek, fáknak, bokroknak, miközben a kapu alatt bújtunk. Reméljük, hogy sikerült elõcsalogatnunk az igazi tavaszt.
Molnárné Hõgyes Mariann
Óvodapedagógus
  
|
|