| Navigáció |
| Március 15. |
|
Március 15. Március 15. Nemzeti ünnep. Ekkor ünnepli a magyar nép az 1948-49-es forradalom és szabadságharc évfordulóját. Ezen a napon, Pesten a „márciusi ifjak” kirobbantották a forradalmat az elnyomás ellen. Felolvasták a Tizenkét pontot, Petõfi elszavalta a Nemzeti dal címû versét. Nemzeti színû kokárdát tûztek a ruhájukra, a francia forradalom mintájára. A trikolor kokárda ma is jelkép, az összetartozás jelképe. A szabadságharcot a magyar honvédek a nemzeti függetlenségért vívták. Te hogyan meséled el a gyermekednek a Március 15.-e eseményeit? Március 15.-e története gyerekeknek Ma ünnepnap van, március 15.-e. Tudod, hogy miért viselünk piros-fehér-zöld zászlócskát a kabátunkon? Az ünnep miatt. Mert így emlékezünk meg mi magyarok arról, amik sok-sok évvel ezelõtt, pontosan 1848-ban, ugyanezen a napon, március 15.-én történt. Több mint 160 évvel ezelõtt Magyarországon egy csúnya, pöffeszkedõ császár uralkodott. Õ volt Magyarország királya is, aki igazságtalan törvényeivel sanyargatta, bántotta azokat az embereket, akik itt éltek. Az embereknek, vagyis a népnek már nagyon elege volt ebbõl a gonosz királyból, és úgy döntöttek, hogy nem hagyják magukat tovább és szembeszállnak vele. A császár nem is magyar volt, hanem egy idegen. Akkoriban élt Budapesten egy ifjú legény, akit úgy hívtak, hogy Petõfi Sándor. Petõfi Sándor egy magyar költõ volt, aki nagyon sok szép verset írt, amit te is fogsz majd tanulni, ha iskolás leszel. Szóval ez a fiatal költõ a barátaival egy kávéházban találkozott, amit úgy hívtak, hogy Pilvax kávéház. Itt hosszan beszélgettek, hogy mennyire elegük van már a gonosz császár sanyargatásaiból, és el kezdtek terveket szövögetni arról, hogyan tudnák legyõzni õt, megszabadulni tõle. A beszélgetés folyamán összegyûjtötték és 12 pontban leírták, hogy mik azok, amiket õk szeretnének a saját hazájukban, Magyarországon, de a csúnya császár nem engedett nekik. Vagyis megfogalmazták, hogy mit szeretne a magyar nép. Miután ezt megfogalmazták, elmentek vele a Landerer-nyomdába és kinyomtatták sok-sok példányban. Petõfi Sándor fiatal barátaival el kezdte osztogatni a 12 pontot a járókelõknek, és egyre lelkesebben csatlakoztak hozzájuk. Végül mindannyian elmentek a Nemzeti Múzeumhoz, ahol Petõfi Sándor a legfelsõ lépcsõfokra állva, hangosan elszavalta a „Nemzeti dal” címû versét: „Talpra magyar, hí a haza! Itt az idõ, most vagy soha! Rabok legyünk, vagy szabadok? Ez a kérdés válasszatok! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!” Ezt a szép verset ujjongással fogadták az emberek és nagyon belelkesültek tõle. Úgy gondolták, valóban itt az idõ arra, hogy legyõzzék a gonosz királyt, megszüntessék a sanyargatásait és szabadon élhessenek tovább. A vers után felolvasták a 12 pontot az embereknek. Ezek után már annyira belelkesültek az emberek, hogy mindenki egyetértett abban, hogy a 12 pontban megfogalmazott követeléseiket el kell vinniük az osztrákoknak. A 12 pontot el is juttatták a császár embereihez, akik a tömeg ellen nem tudtak mit tenni, elfogadták és megadták magukat. Petõfiék, a nép nagyon boldog volt, hiszen gyõztek, gyõzött a forradalom. Pár napra rá megalakult az elsõ magyar független és felelõs Kormány, amelyik már nem az osztrák császár parancsai szerint mûködött, hanem a magyarok érdekeit nézte. Petõfi és fiatal barátai, a nép ezen a napon kitûzték magukra a magyar zászlót és ezért hordjuk mi is minden évben március 15.-én a nemzeti színû kokárdát a szívünk felett, hogy emlékezzünk az õ bátor hõstetteikre, amit Magyarországért, a szabadságért tettek. |
||
