| Navigáció |
| Mikulás |
|
„MIKULÁS”
A karácsonyi készülõdés elsõ fontos állomása december 06., Mikulás napja. Egy kisázsiai városban élt, Miklós nevû püspök jó cselekedeteire vezethetõk vissza az ünnepi szokások, aki gazdag ember volt, de a pénzét szétosztotta a szegények között. Miklós püspök különösen a gyerekeket szerette. Kíséretével olyan házakba tért be, ahol gyerekek laktak. Kérdezgette, imádkoztatta õket, majd virgácsot vagy ajándékot adott nekik. Innen terjedt el a Miklós – napi ajándékozás hagyománya. A piros palástban, püspöksüvegben és pásztorbottal ajándékokat osztó Mikulás keresztény vallású vidékeken Szent Miklósnak, a Lycia római provinciában fekvõ Myra város püspökének népies alakja. Szent Miklós a gyermekek és diákok védõszentje, ezért a késõbbi korokban a népi vallásosság hatására kialakult ajándékosztó püspöksüveg Miklós elõképének és mintájának tartják. A Szent Miklós napi magyar néphagyományok a szent tiszteletébõl erednek, hiszen számos magyar város és helység õrzi nevét. A katolikus szent kultuszát a 10. században vitték el Németországba a kereskedõk. A középkorban szerepjátékokkal emlékeztek meg Szent Miklós teteirõl. Ebbõl alakult ki aztán a szokás, és Magyarországon is az ünnep elõestéjén „Mikulás”- nak nevezett piros köpenybe öltözött apó házról házra járt és vizsgáztatta, dicsérte, ajándékokkal halmozta el a gyerekeket, vagy éppenséggel megfenyegette, megbüntette õket. A modern magyar néphagyomány szerint december 05 éjjelén – december 6 hajnalán a Mikulás meglátogatja a gyermekeket, s ha az elmúlt évben jól viselkedetek, kisebb ajándékot ad nekik. Régebben almát, diót, mogyorót adtak a felnõttek a gyerekeknek, és mellé vesszõbõl készült virgácsot. Magyarországon Mikulás napja várva várt téli ünnep. Ilyenkor a gyerekek kitisztítják a csizmájukat, cipõjüket, és kiteszik az ablakba, hogy éjjel a Mikulás mindenféle jóval megtöltse azt. Szent Miklós legendája szerint a püspök városában egy szegény embernek három lánya volt, akiket megfelelõ hozomány hiányában nem tudott férjhez adni. Így az a sors várt rájuk, hogy hajadonok maradnak. Miklós a myrai püspök elhatározta, hogy segít rajtuk. Az éj leple alatt egy-egy arannyal teli erszényt tett a szegény ember ablakába. Ezt három egymást követõ évben Mikulás nap (december 5.) éjjelén tette. A harmadik esetben az ablak zárva volt, mert kint nagyon hideg volt. Miklós püspök ekkor felmászott a tetõre és a nyitott kéményen át dobta be az aranyat, a harmadik lány éppen akkor kötötte fel a harisnyáját száradni a kémény alá. A keszkenõbe rakott arany éppen belehullott a harisnyába. Apa a harmadik alkalommal megleste az adakozót, hogy megköszönje neki az ajándékot, de Miklós ismét eltûnt a hûvös téli éjszakában. A titok mégis kiderült, mert az Apa, hogy pénzzé tegye az ajándékot, az aranymûveshez vitte eladásra. Mikor az meglátta az arany tárgyak közt azt a gyûrût, amit évekkel elõtte egy kereskedõ rendelt nála ajándékul a Püspöknek egy nagyon sikeres üzletért hálaajándéknak felkiáltott és azonnal együtt a Püspökhöz siettek. Õ kérte õket, hogy maradjon a dolog titokban, de az idõk során ez mégis kiderült.
„Az ajándékozás öröme fontosabb az értéknél, Hiszen az is örül, aki kapja, és az is, aki adja.”
|
||
