•  
 
Navigáció
Mikulás

 

„MIKULÁS”

 

A karácsonyi készülődés első fontos állomása december 06., Mikulás napja. Egy kisázsiai városban élt, Miklós nevű püspök jó cselekedeteire vezethetők vissza az ünnepi szokások, aki gazdag ember volt, de a pénzét szétosztotta a szegények között. Miklós püspök különösen a gyerekeket szerette. Kíséretével olyan házakba tért be, ahol gyerekek laktak. Kérdezgette, imádkoztatta őket, majd virgácsot vagy ajándékot adott nekik. Innen terjedt el a Miklós – napi ajándékozás hagyománya.

A piros palástban, püspöksüvegben és pásztorbottal ajándékokat osztó Mikulás keresztény vallású vidékeken Szent Miklósnak, a Lycia római provinciában fekvő Myra város püspökének népies alakja. Szent Miklós a gyermekek és diákok védőszentje, ezért a későbbi korokban a népi vallásosság hatására kialakult ajándékosztó püspöksüveg Miklós előképének és mintájának tartják.

A Szent Miklós napi magyar néphagyományok a szent tiszteletéből erednek, hiszen számos magyar város és helység őrzi nevét. A katolikus szent kultuszát a 10. században vitték el Németországba a kereskedők. A középkorban szerepjátékokkal emlékeztek meg Szent Miklós teteiről. Ebből alakult ki aztán a szokás, és Magyarországon is az ünnep előestéjén „Mikulás”- nak nevezett piros köpenybe öltözött apó házról házra járt és vizsgáztatta, dicsérte, ajándékokkal halmozta el a gyerekeket, vagy éppenséggel megfenyegette, megbüntette őket. A modern magyar néphagyomány szerint december 05 éjjelén – december 6 hajnalán a Mikulás meglátogatja a gyermekeket, s ha az elmúlt évben jól viselkedetek, kisebb ajándékot ad nekik.

Régebben almát, diót, mogyorót adtak a felnőttek a gyerekeknek, és mellé vesszőből készült virgácsot. Magyarországon Mikulás napja várva várt téli ünnep. Ilyenkor a gyerekek kitisztítják a csizmájukat, cipőjüket, és kiteszik az ablakba, hogy éjjel a Mikulás mindenféle jóval megtöltse azt.

Szent Miklós legendája szerint a püspök városában egy szegény embernek három lánya volt, akiket megfelelő hozomány hiányában nem tudott férjhez adni. Így az a sors várt rájuk, hogy hajadonok maradnak. Miklós a myrai püspök elhatározta, hogy segít rajtuk. Az éj leple alatt egy-egy arannyal teli erszényt tett a szegény ember ablakába. Ezt három egymást követő évben Mikulás nap (december 5.) éjjelén tette. A harmadik esetben az ablak zárva volt, mert kint nagyon hideg volt. Miklós püspök ekkor felmászott a tetőre és a nyitott kéményen át dobta be az aranyat, a harmadik lány éppen akkor kötötte fel a harisnyáját száradni a kémény alá. A keszkenőbe rakott arany éppen belehullott a harisnyába. Apa a harmadik alkalommal megleste az adakozót, hogy megköszönje neki az ajándékot, de Miklós ismét eltűnt a hűvös téli éjszakában. A titok mégis kiderült, mert az Apa, hogy pénzzé tegye az ajándékot, az aranyműveshez vitte eladásra. Mikor az meglátta az arany tárgyak közt azt a gyűrűt, amit évekkel előtte egy kereskedő rendelt nála ajándékul a Püspöknek egy nagyon sikeres üzletért hálaajándéknak felkiáltott és azonnal együtt a Püspökhöz siettek. Ő kérte őket, hogy maradjon a dolog titokban, de az idők során ez mégis kiderült.

 

„Az ajándékozás öröme fontosabb az értéknél,

Hiszen az is örül, aki kapja, és az is, aki adja.”

 

Képtalálatok a következőre: mikulás"