| Navigáció |
| Fld napja |
|
Föld napja (zöld jeles nap)
A Föld meséje Egyszer volt, hol nem volt, volt a Világrben egy bolygó. Messzirl úgy nézett ki, mint egy kék üveggolyó. Irigykedve nézett rá a többi égitest, mert olyan gyönyör volt. A Nap nagyon-nagyon büszke volt rá, hiszen melegítette fényével minden reggeltl estig. Ápolta, nevelgette, figyelte, hogyan fejldik rajta az Élet…. Gyönyör kékségét a Földet borító tengerek, folyók, tavak adták. Smaragdszínben zöldelltek az erdk, mezk…, barnállottak a felszántott földek…, az állatok mozgalmassá tették.., az emberek pedig annyit használtak belle, amennyire életükhöz szükségük volt. Mikor a Nap beküldte fénysugarait a felhk alá mélyen, azok vígan jelentették, hogy a Földön minden rendben! Színpompásan virítanak a virágok, a fák termései éretten kínálják magukat, a vizek lakói vígan lubickolnak a kristálytiszta tengerekben, majmocskák ugrándoznak a fákon, minden éllény boldogan éli világát. Egyszer aztán megváltozott minden!!! Az Ember, aki nagyon régóta békességben élt a növényekkel, állatokkal, hirtelen önzvé vált. Kényelmesen, bségben akart élni, nem érdekelte, milyen hatása van új életének a Földre. Ha fázott, kivágta a fákat, hogy azok tüzénél melegedjen, de nem ültetett helyettük másikat! Kihalászta a vízbl a halakat, mert éhes volt, de nem nevelt helyettük újakat. Leszakította az édes gyümölcsöket, de nem ápolta a termést adó növényeket, hogy teremhessenek újra. Önzése egyre ntt! Nagy házakban akart élni. Szép ruhákban akart pompázni. Gyorsan el szeretett volna jutni bárhová a Földön. Már nem volt elég a saját lába, jármveket talált ki magának. Nagy gyárakat épített, amiknek kéményébl dlt a füst a tiszta levegbe. A nagy hajóiból mérgez olaj szivárgott a tengerbe, feleltlenül szétszórta a sok szemetet, levadászta az állatokat, és elfoglalta a helyüket. A FÖLD SZENVEDETT!!! A róla visszaverd fényhírnökökkel a Naphoz kiáltott segítségért! “Segíts! Az Ember észre sem veszi és elpusztít engem!!! Segíts kérlek, hogy megtisztulhassak, míg nem kés!!” A Nap nagyon féltette a Földet, és folyton keresett, kutatott, mert nem tudta, hogyan segíthetne rajta. Egyszer az egyik fényhírnök izgatottan jelentette: “Nap! Napocska! Találtam valakit, aki segíthetne a Földnek életben maradni! Igaz, KICSI…. az emberek gyereknek hívják, de nagyon sok van belle! Képzeld! A gyerekek szeretik a Földet! Meglocsolják a virágokat, el ne hervadjanak. Télen a madárkáknak etett készítenek, éhen ne haljanak! Imádják az állatokat, simogatják, mosdatják, etetik ket, játszanak velük. Nem dobálják szét a szemetet! Sokat járnak az erdbe, de nem tördelik az ágakat! Tudnak fára mászni, kedvesek, mosolygósak, szorgalmasak és legszívesebben folyton vízben lubickolnának a halacskákkal. ket kérd meg, hogy segítsenek a Földnek megtisztulni, életben maradni!” A Nap megértette az üzenetet és nem keresett tovább. Érezte, hogy a gyerekekre van szükség, és minden erejével ket kezdte tanítani: Színpompás virágokat szórt a lábuk elé, hogy a gyerekek megszokják a szép színes növényeket maguk körül. Egész nyáron egészségesre sütötte kis testüket, hogy legyen erejük télire. Titkos üzeneteket súgott a fülükbe, hogy lássák milyen gyönyör a természet, amely szebbé teszi életüket és védjék minden erejükkel otthonukat a Földet. A Nap nem csalódott. A gyerekek megértették, milyen nagy feladat vár rájuk. Azóta szorgalmasan gyjtik a szemetet, az óvoda kertjébe növényeket ültetnek, magocskákat keltetnek, kis kezük munkáját figyelemmel kísérik, minden saját termésüknek örülnek. Enni adnak az állatoknak, ha fészekbl kiesett madárkát találnak, segítenek visszatenni a helyére. A Nap megnyugodott. Gyors fényhírnököt küldött a Földhöz, biztató üzenettel: “Ne félj KINCSEM! Megmenekülsz! Elhasznált, szenved tested védi sok-sok gyermek! Okos felntté cseperednek majd, és nem felejtik el mennyi szép élményt kaptak tled, amikor még kicsik voltak. Ha majd felnttek lesznek, akkor sem fognak cserbenhagyni téged. Megtisztítanak, és megtanulnak úgy élni rajtad csodaszép KÉK BOLYGÓ, hogy ne fájjon neked!”
|
||
