|
A TÜNDÉR
Bóbita, Bóbita táncol,
Körben az angyalok ülnek,
Béka-hadak fuvoláznak,
Sáska-hadak hegedülnek.
Bóbita, Bóbita játszik,
Szárnyat igéz a malacra,
Ráül, igér neki csókot,
Röpteti és kikacagja.
Bóbita, Bóbita épít,
Hajnali köd-fal a vára,
Termeiben sok a vendég,
Törpe-király fia-lánya.
Bóbita, Bóbita álmos,
Elpihen õszi levélen,
Két csiga õrzi az álmát,
Szunnyad az ág sürüjében.
Keresztelünk. Méghozzá településünk egyetlen óvodáját. A Baracskai Napközi Otthonos Óvoda mostantól Bóbita Óvoda lett. Az óvoda dolgozói nemcsak azért döntöttek emellett az új, a gyerekekhez is közelebb álló név mellett, mert mostanában divatos a névadás, hanem mert fontosnak tartják, hogy az óvodába járó gyerekeknek egy élmény gazdag óvodát biztosítsanak. A megváltozott életkörülmények ellenére, mely megnehezíti a családok életét, az óvoda igyekszik megõrizni az igazi értékeket és olyan élményekhez juttatni a gyerekeket, melyek hozzájárulnak a boldog gyermekkorhoz és az érzelmi biztonságot adó kapcsolatok kialakulásához. Weöres Sándor pedig, verseiben képes megfogni és megidézni a teljes világot, és képes mindezt a gyermekekkel is megéreztetni, megláttatni. Ezért van kivételes fontossága a kicsik nevelésében a verseinek. Csupa rím, csupa ritmus minden Weöres Sándor vers. A meglátás, a megismerés és az azonosulás élménye és közvetlensége tükrözõdik a versekben. Ezért esett a választásunk a költõ egyik legszebb versének tündérére, Bóbitára, hogy így csempészünk még több varázslatot a baracskai óvodások életébe.
|