| Navigáció |
| Farsang |
|
A farsang A farsang változó hosszúságú ünnep. Vízkereszttõl (január 6.) a húsvétot megelõzõ 40 napos nagyböjt kezdetéig, azaz hamvazószerdáig tart. Farsang a tavaszvárás pogány kori, igen változatos képet mutató ünnepeibõl nõtt ki, gyakorlatilag a zajos mulatozás, a tréfacsinálás, bolondozás, eszem-iszom és az advent lezárulásával, a párkeresés, udvarlás idõszaka. Csúcspontja a farsang, vasárnaptól húshagyó keddig tartó utolsó három nap, ami tulajdonképpen nagy mulatságok közepette, valójában télbúcsúztató is. Számos városban ekkor rendezik meg a híres karneválokat (Rio de Janeiro, Velence). Magyarországon a farsangi szokások a középkorban honosodtak meg, és számos idegen nép hatása érvényesült bennük. A városi polgárság elsõsorban a német hagyományokat vette át, míg az arisztokrácia körében az itáliai és francia szokások terjedtek inkább el. Maga a szó német eredetû, "faseln" jelentése fecsegni. Ebben az idõszakában már az ókori Rómában is rendeztek álarcos felvonulásokat, zenés táncmulatságokat, úgynevezett Saturnalia ünnepet, a téltemetés-tavaszvárás jegyében. A mulatságok egy álló hétig tartottak, a szegényeket megvendégelték, a családtagok ajándékokat adtak egymásnak. Ilyenkor rendezték a kedvelt gladiátor viadalokat is. Latin nyelvterületen a 'carneval' szó a farsang megfelelõje, jelentése a hús elhagyása. Maszkos alakoskodások Magyarországon már Mátyáskorában-divatban voltak bizonyos itáliai mintákat követõ álarcos mulatságok, sõt II. Lajos udvarában harci játékokat is rendeztek. Az egyház kezdetben rossz szemmel nézte a fékevesztett mulatozást, az ördög mûvének tartotta és üldözte is. Dacára az egyházi tiltakozásnak, a farsang idõszakának megünneplését nem tudták visszaszorítani. Annak õsi, pogány gyökerei, melyek szoros kapcsolatban állnak a termékenység, bõség varázslással, a tél elmúlta felett érzett örömmel, a tavasz beköszöntét siettetni szándékozó rítusokkal erõsen éltek a nép hagyományaiban. Farsang ünnepéhez kötõdik Magyarországon a népi színjátszás kialakulása. Magyarország legnevezetesebb eseménye a mohácsi busójárás. A Felvidéken szlovák mintára terjedt el az ún. bakkuszjárás (Bacchus római boristen nevébõl), melynek során kecskebõrbe bújt álarcos alakok ijesztgették a lányokat, megtréfálták a falubelieket. Egyes vidékeken népszerûek voltak az álbírósági- tárgyalások, melyeken a vádlottakat bábuk helyettesítették, vagy éppenséggel állatokat ítéltek el. Természetesen ezek tréfás szokások voltak, nem pedig kegyetlenkedések. Adománygyûjtõ szokás, általában a gyermekek, ritkábban a fiatal férfiak vagy házas emberek j ártak házról-házra. A szokásról már a XVII. századból rendelkezünk feljegyzésekkel. Néhol a tanító vagy a falusi pap jövedelmét egészítette ki az adomány. A köszöntõk jókívánságokat mondanak a háziaknak, cserébe szalonnát, tojást, zsírt kaptak.
Gazdag Erzsi: A bohóc köszöntõje (részlet) Jancsi bohóc a nevem. Cintányér a tenyerem. Orrom krumpli, szemem szén. Szeretném, ha szeretnél!
|
||
